A CEU elnök-rektorának beszéde a CEU 27. évnyitó ünnepségén

September 15, 2017

(Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektorának a CEU 27. évnyitó ünnepségén elmondott beszédének magyar fordítása)

Üdvözlöm a jelenlévő nagyköveteket, külföldi meghívottakat, a magyar egyetemek rektorait és képviselőit, szorgalmas tanárainkat, elkötelezett munkatársainkat, és visszatérő diákjainkat.

Remélem, hogy a CEU életreszóló és emberformáló élmény lesz mind a 93 országból érkező 769 új mester- és doktori hallgatónk számára. Üdvözlöm Önöket, a CEU közösség új tagjait!

Ez egy valódi közösség, amit még összetartóbbá tett az akadémiai szabadság védelmében vállalt büszke kiállásunk egy ellenséges politikai légkörben. Mikor, angolosan szólva, 'akadt egy kis problémánk', együtt álltunk helyt, ezért most a CEU közösség minden egyes tagjának szeretnék köszönetet mondani.

Ahogy sokak előtt ismert, New York állam és a magyar kormány tárgyalásokat folytat budapesti működésünkkel kapcsolatban. Bízunk benne, hogy a tárgyalások eredményre vezetnek, és olyan kétoldalú megállapodás születik, amelyet a magyar parlament jóváhagy.

Ennek a történetnek még nincs vége, de reméljük, hamarosan magunk mögött tudhatjuk. Az elmúlt hónapok mindannyiunkban mély nyomot hagytak. Újra felfedeztük, miért szükségesek a szabad intézmények, és hogy mennyire fontos a nyílt társadalmak melletti elkötelezettségünk.

Csak a mi egyetemünknek van ilyen küldetése. Hogy ez mit jelent? Először nézzük meg, mit nem jelent! Újra kimondom, mi nem vagyunk politikai szervezet, nem vagyunk ellenzéki mozgalom, sem civil szervezet. Mindazonáltal bíztatjuk a hallgatóinkat, munkatársainkat, tanárainkat, és öregdiákjainkat, hogy legyenek aktív állampolgárok, akik szabadon vállalják politikai meggyőződésüket.

Mi egy egyetem vagyunk, egy szabad, autonóm intézmény, amely független a kormánytól és független a befektetőitől. Egyetem, ahol tudósok, kutatók és diákok közössége kutatja az igazságot és próbálja bővíteni a világ tudástárát.

Hogy mi a tudás? A megértés folytonossága, a kísérletezés, kutatás és tapasztalat szövete, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik.

Egyetemként a küldetésünk az, hogy hozzáadjuk a magunk tudásfonalát ehhez szövethez, és sértetlenül adjuk tovább azt a gyermekeinknek.

A nyílt társadalomra nincs egységes vízió, hiszen az magát a nyitottság elvét sértené. Azonban a nyílt társadalom minden válfajában van egy közös kritikus elem, a hit a tudomány szabadságában, abban, hogy a legfontosabb ötleteknek kritikus vitákból kell születniük és ki kell állniuk a valóság próbáját.

Az egyetemek ehhez az elvhez tartják magukat, mindamellett céljaik etikusak maradnak. Olyan intézmények vagyunk, melyek alapvető feladata olyan szabad, felelősségteljes, körültekintő, erkölcsös emberek nevelése, akik mindent megtesznek a családjukért, hazájukért, és egymásért.

A nyílt társadalom ilyen férfiak és nők társadalma. Az ilyen emberek szkeptikus, de szenvedélyes állampolgárok. Ismerik a különbséget a tudás és a vélemény között, a tény és a híresztelés között, egy tweet vagy poszt és egy kutatási eredmény között, a szenvedély és az ítélkezés hangja között. Nehéz dolog a tudás gyökeréig hatolni. Ez az egyetem mindennapi feladata, minden órán: hogy megtanítsuk a férfiakat és nőket különbséget tenni ezek között, hogy ezt bátran tegyék, és hogy minden ideológiából fakadó állítást – legyen liberális, vagy konzervatív – olyan kritikus vizsgálatnak vessenek alá, amit csak a valódi élet ismerete tesz lehetővé.

Ez a missziónk. Bízom benne, hogy érezni fogják a tantermeinkben, az előadásainkon és a szemináriumainkon. Olyan intézmény vagyunk, amely folyamatos vizsgálat és külső nyomás alatt áll. De ez nem tántoríthat el attól, hogy kritikusan szemléljük magunkat. Minden nap újravizsgáljuk a küldetésünket. Megkérdőjelezzük, hogy megfelelünk-e neki. Amint majd látni fogják, Re-Thinking Open Society (A Nyílt társadalom újragondolása) címen rektori előadássorozatot indítottunk. Csatlakozzanak a vitákhoz, alakítsák ki a saját véleményükett arról, hogy mit jelent egy nyílt társadalom! A tanév első előadását hétfőn tartjuk, és képzeljék ki lesz az első előadó: a rektoruk. Úgyhogy jöjjenek, és legyetek kritikusak. Csatlakozzanak a vitához!

Nemsokára a régió, és az egész világ egyik legnagyszerűbb szelleme, az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett lengyel Czeslaw Milosz egyik versét fogják felolvasni. Ebben azt fogják hallani, hogy „az emberi elme irányítja a kezünket, hogy nagy betűvel írjuk az Igazságot és az  Igazságosságot, és kicsivel a gazságot, és a hazugságot”. Egy Kodály-dalt is hallanak majd, amit egy magyar művész ad elő. A programba való beemelésükkel szeretnénk elmondani, hogy a költészet, művészet, irodalom és a zene minden nap a küldetésünkre tanítanak.

Jó évünk lesz idén együtt. Tudom. Megvitatunk és mérlegelünk majd. A könyvtár tele lesz. Úgy érzik majd, hogy a fejüket szétfeszítik az új gondolatok. Meg fognak változni.

Úgyhogy kezdjük el ezt az évet, büszkén arra, akik vagyunk: férfiak és nők közössége, akik szeretik a tudást, a tanulást, az irodalmat, a művészetet, és akik hisznek abban, hogy amikor együtt dolgozunk, segíthetünk egymásnak azon a nehéz utazáson, amely sosem ér véget, az utazáson, amelyen azért indultunk el, hogy szabad férfiakká és nőkké váljunk.