„Világos, hogy Magyarország nem demokrácia”

Magyarország példáján keresztül mutatja be a versengő autoriter rendszereket a Washington Postban megjelent cikkében Steven Levitsky és Lucan Ahmad Way. Way a University of Toronto politikatudomány-professzora, Levitsky pedig a Harvardé, és hozzájuk kötődik a Magyarországon is sokat emlegetett versengő autoriter rendszer elnevezés - azokat a hibrid berendezkedéseket hívják így, ahol van pártverseny, és a hatalom elvileg le is váltható, de az egyenlőtlen játéktér miatt mégis szinte behozhatatlan előnyben van. (Steven Levitsky-vel tavaly interjúztunk is.)
„2010-es hatalomra kerülése óta Orbán Viktor aláásta a demokrácia kulcsintézményeit, de nem azokkal a módszerekkel, amik általában az autokráciát jellemzik”, írják a Washington Postban. Nem tiltották be ellenzéki jelöltek indulását, nincsenek politikai foglyok, viszonylag tiszta többpárti választásokat is tartananak, ahol nincs nyilvánvaló csalás.
Pedig világos, hogy Magyarország nem demokrácia, írják. De annak megértése, hogy miért nem, a demokrácia és az autokrácia közötti határvonal alapos ismeretét igényli, a lényeg pedig az egyenlőtlen játéktér. […]
„Újságírók megölése, vagy tüntetők lelövése könnyen számkivetetté tehet egy autokrata vezető nemzetközileg. Azt viszont kevesen veszik észre, ha egy párt a saját támogatóival tölti fel a választási bizottságot, vagy ha kormányközeli vállalkozók közpénz segítségével szereznek meg ellenzéki újságokat. Ha pedig jogi eszközökkel takarítanak el független intézményeket, akkor a kormány megteheti, hogy azt állítja, valójában nem éltek vissza a hatalmukkal, például a CEU esetében.”
Ezek a kétértelműségre alapuló taktikák működtek, az EU pedig, néhány kivételtől eltekintve, nem szállt szembe Magyarország demokratikus hanyatlásával. Amíg ezt a kétértelműséget fenn tudja tartani a Fidesz, nem számíthat komoly következményekre, írják.