Mi nem vagyunk magyarok?

Az ezerkilencszázas évek elején a magyar politikai élet addig soha nem látott mértékben polarizálódott. A Szabadelvű Párttal elégedetlen Függetlenségi Párt új módon kezdett el politizálni, az eddig uralkodó, „osztrák érdekeket szolgáló” liberális elitet bírálva. Ez a közbeszédre is rányomta a bélyegét. 1905 nyarán az Ellenzék című kolozsvári napilap Ady Endrét Vad szirttetőn állunk című verséért támadta, az újság a „költészet elfajulásának” tartotta. Ez volt az első abban a támadássorozatban, amely a – talán – legnagyobb magyar költő ellen irányult, és elsősorban Ady „nemzetietlenségét” kritizálta. Erre válaszul írta meg két évvel később az Én nem vagyok magyar? című versét, amelyben megvédte saját magát és a kritikus, kozmopolita magyarságtudatot.
Idén december 3-án – miután a magyar kormány az után sem írta alá a megállapodást New York állammal az egyetem működéséről, hogy az minden öncélú feltételét teljesítette – a CEU bejelentette, Bécsbe költözik. Az egyetem kiszorítása előtt a kabinet az 1905-ös retorikához hasonló módon hangsúlyozta előszeretettel, hogy a Közép-európai Egyetem „idegen érdekeket szolgál”, a lakájmédia pedig rendszeresen írt az „áltudomány” gender szakon oktatott „genderideológia szörnyszüleményeiről”. [...]