A CEU plakátjairól: sem határtalan, sem legyőzhetetlen

Valahogy így gondolhatja a CEU is. Bár példátlan, hogy egy uniós ország kormánya egyetemekkel viseljen hadat, ráadásul az egyik legjobbal, mégsem csak a kormány kommunikálja azt, hogy minden rendben megy tovább. Az elüldözés után az egyetem részéről is arról beszélnek, hogy Bécsben jó helyük lesz, másrészt pedig amit lehet, itthon tartanak. És kampány is indult: egymás mellé helyezett plakátokon hirdetik, hogy „a tudás határtalan, és legyőzhetetlen.” Az egyik hirdetésről is fél pillanat alatt siklik át a szemünk a mellette lévőre, hát miért ne látnánk meg ugyanígy, ami a szomszéd országba kerül? Miniszterek és államtitkárok pedig hozhatnak bármilyen döntést, végül mindig a tudományé a történelmi győzelem. A politikus uralja csak a pillanatot, a jövőt a kutató fogja. Hát nem?
Sajnos nem éppen. Nemcsak a CEU-ról van szó, a tudományos világnak egyébként is sajátja ez az önsorsrontó, bizakodó hozzáállás. Higgyék csak a politikusok, hogy felülkerekedhetnek rajtunk! A harcot egy idő után feladjuk, arra jutva, hogy a másik erősebb, de a hitünket azért nem adjuk. Ítél majd a történelem – reméljük. Pedig pontosan a tudatlanság az, ami határtalan és legyőzhetetlen. Ha a tudás az lenne, nem kellene érte minden napos, fáradhatatlan, Sziszüphoszhoz méltó küzdelmet folytatni. Valóban elég lenne csak hátradőlni, és elkönyvelni, hogy az igazság nem veszíthet. [...]