Megőrizni vagy meghaladni?

HVG A Nő, 31-33. oldal

Megőrizni vagy meghaladni? Talán ez a legalapvetőbb kérdés a mintákkal kapcsolatban. Egyikünk húsz éve változatlan formában készíti el a nagyi diótortáját, amelynek megsárgult receptjét áhítattal rendezgeti. Másikunk főzés előtt egy órát szörföl a Youtube-on, és belehalna, ha nem próbálna meg minden alkalommal javítani a recepten. És ugyanez megmutatkozik akkor is, amikor társadalmi változásokról diskurálunk: míg egyikünk számára az innováció mindannyiunk boldogságának záloga, másikunk minden komolyabb technológiai újításban az emberiség hosszú menetelését látja a végső pusztulás felé. [...]
FONTOLVA, DE HALADUNK Eszmetörténetileg a progresszivizmus és a konzervativizmus a felvilágosodás korszakának termékei. "A felvilágosodás elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen az ember, és hogy az emberről és a környezetéről való tudásunkat milyen módon használhatjuk fel arra, hogy egy jobb, boldogabb világot teremtsünk. Ekkor alakult ki az a szemlélet, amely a történelmet nem elszigetelt események sorozatának, hanem fejlődéstörténetnek látta, amelyben az emberek a vad természeti állapotból fokozatosan eljutnak valamifajta kiegyenlítődéshez, amelyben a konfliktusok erőszak nélkül kezelhetőek" - magyarázza Kontler László történész, a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója. Ekkorra datálható tehát az a gondolat - amely javarészt a nagy francia forradalmat is vezette -, hogy a meglévő vallási és politikai rendszerek racionális felülvizsgálatával és ha szükséges, lebontásával az emberiség egyre közelebb kerül egyfajta ideális állapothoz, amelyben az emberek az értelmük segítségével békés, boldog és egyenlőségen alapuló együttműködésben élnek. Egyes filozófusokat viszont épp a véres és diktatórikus terrorba forduló francia forradalom bizonytalanított el azzal kapcsolatban, hogy a forradalmi változás mennyiben vezet jobb világhoz. "A korszak gondolkodóinak többsége pontosan látta, milyen veszélyeket rejt magában, ha radikális eszközökkel próbálunk meg egyik napról a másikra jobb világot építeni. És azt is, hogy ha rosszul fogunk hozzá, megtörténhet, hogy az emberekről leolvad a civilizáció és a racionalitás törékeny máza, és visszaesnek abba a vad, barbár állapotba, amit egyszer már maguk mögött hagytak - mondja Kontler. - A brit konzervatívok ezért a fontolva haladásban hittek. Abban, hogy a helyes változás csak kibontakoztatja a mélyszerkezetben meglévő potenciált, és hogy finoman ugyan elősegíthetjük ezeket a folyamatokat, de forszírozni őket nem kell és nem is szabad." Mindazonáltal a korszak számára a megőrzés vagy meghaladás dilemmája sokkal inkább fokozati kérdés volt, mintsem valós szembenállás. A legtöbb korabeli gondolkodó egyetértett abban, hogy a meglévő vallási és kulturális szokások, hagyományok, intézmények stabilitást nyújtanak, ezáltal hozzájárulnak az emberek jóllétének kialakulásához és a civilizáció virágzásához. És azt sem gondolta senki, hogy ettől még ne szorulnának rá állandó belső reformokra - és hogy ezeknek a reformoknak ne az lenne a céljuk, hogy minden eddiginél több ember számára hozzanak békét, megbecsülést, boldogságot. [...]