Chikán Attila: Ma csak a Fidesz képes megszólítani ezt a népet

A közgazdász professzor kifejezetten hálás Orbán Viktornak, hogy annak idején leváltotta őt a miniszteri posztról. Nagyinterjú. [...]
- Ön tavaly áprilisban fölkerült a Figyelő című kormányhetilap „Soros zsoldosai” listájára, mint „a CEU nemzetközi testületének egyetlen hazai tagja, az Orbán-kormány nagy kritikusa”. Egy akkori tévéinterjúban kis híján elsírta magát. Kért bárki is elnézést a Fideszből Orbán Viktor volt gazdasági miniszterétől?
- Jaj, dehogyis. De nem is vártam ilyet. Nem hiszem, hogy valami bölcs műhely ötlete nyomán központi akarat szülte azt a listát. Az olyan típusú politikai rendszerekben, mely Magyarországon is működik, gyakori, hogy helyi szinten túlteljesítenek. Szerintem ez is egy ilyen túlmozgás volt. Eleve nem a személyem miatt voltam oda, hanem a jelenség miatt. A CEU-ban a mai napig a huszonegy tagú board, vagyis a kuratórium tagja vagyok, az egyetlen magyar állampolgár a társaságban. Amikor elvállaltam, meg nem fordult a fejemben, hogy egyszer felróják ezt nekem, és politikai ügy kerekedik belőle. A CEU nemzetközi összevetésben is igen magas színvonalú egyetem. A Rajk Szakollégiumban minden ötödik corvinusos alapképzésben részt vett diák a CEU-n végzi a mesterképzést. Látom a tevékenységüket, a lehetőségeiket: ég és föld a különbség a Corvinushoz képest, pedig ez is kiváló egyetem. Bűn sanyargatni, az országból elüldözni egy ilyen intézményt.
- A CEU a nyitott társadalom híve. Ami a kormány szerint egyet jelent azzal, hogy be kell engedni minden migránst, melynek végső célja a keresztény kultúra elpusztítása, a multiknak kedves „lakosságcsere”.
- Rémes. A CEU valóban a szabad gondolkodás és a nyitott társadalom híve. Ami, mármint a szabad gondolkodás és a nyitott társadalom elengedhetetlen feltétele egy modern társadalom fejlődésének, versenyképességének. Csak körül kell nézni: a legversenyképesebb társadalmak alaptulajdonsága a nyitottság, vagyis az, hogy a társadalom szereplőit bevonjuk a folyamatokba, a döntésekbe. Nyitottság egyenlő együttműködés. A „nemzeti konzultációk” rendszerét, a maga irányított kérdéseivel, én nem tekintem annak. Persze a migráció régi és folyamatos fenyegetettség. Napjainkban is nő az életszínvonal-beli szakadék a világ egyes tájai között, ugyanakkor tökéletesedik az információáramlás és az infrastruktúra, vagyis a nyomorban élők tudják, hogy érdemes elindulni, és azt is tudják, hogy leküzdhető a távolság. Miért is maradnának éhezni, ha azt látják, hogy másutt inkább boldogulnának, jobb körülményeket biztosíthatnának a gyerekeiknek? A nemzethez való ragaszkodás az emberek zömének fontos, de nem visz mindent. Nálam sem. A történelem arra tanít bennünket, hogy időről időre tömegek mozdulnak meg. Például az első világháború előtt sok millióan települtek Európából Amerikába. Persze nem azt mondom, hogy nyissuk meg a határainkat, s mindenki csináljon, amit akar. Szabályozottság kell, az eszköztár okos megválasztása. Nyilván azoknak van igazuk, akik ott akarják kezelni a problémát, ahol megjelenik. [...]
- A CEU-ellenes kormányzati kampány egyetlen oka, hogy lehet vele sorosozni vég nélkül?
- Az csupán „járulékos haszon”. A lényeg az, amiről beszéltünk: a Fidesz a saját uralkodását a nemzeti jólét feltételeként fogja fel. Így aztán nem lát szívesen olyan intézményt, ami teljesen máshogyan képzeli a társadalom egészséges fejlődését, mint ő. Pedig a CEU önmagában nem is volt különösebb hatással a magyar társadalom gondolkodására, az egész inkább szimbolikus jelentőségű. Rendkívül szomorú történet. Egy CEU-ból másutt anyagi és társadalmi tőkét kovácsolnak, hiszen a hallgatók ott költik a pénzüket, ott vesznek ki szállást, ott esznek, isznak, ruházkodnak, ott fogyasztanak kultúrát, aztán, ha diplomát szereznek, szerteáramlanak a világban, s jó hírét viszik a befogadóországnak. Az a CEU veszte, hogy akaratán kívül politikai ellenféllé vált, s a politikai ellenfelek a kétezres évek eleje óta politikai ellenségekként azonosítódnak be a magyarországi hatalom szemében. [...]