A kommunizmusba vágynak a Fidesz szavazói

A magyar populisták – a Fidesz-szavazóknak és a Jobbik támogatóinak – egyik vágyott aranykora az 1980-as évek, derül ki egy friss tanulmányból. A populisták ráadásul megtanulták, hogyan tudnak hatalmon maradni: elmossák a valódi és hamis hírek közötti határvonalat. Az sem baj, ha a vezér korrupt, csak karizmatikus legyen.
Megjelent magyarul a Progresszív válaszok a populizmusra – Miért szavaznak az európaiak a populista pártokra, és hogyan válaszolhatnak erre a kihívásra a progresszívek? című kötet. Az írás öt országban végzett kutatás alapján keresi a választ arra, miért veszítettek teret a progresszív pártok, illetve a szerzők javaslatot tesznek arra, hogy pontosan milyen ellennarratívát tudnának hatékonyan használni mindazon szereplők, akik fel akarnak lépni a populizmus ellen. [...]
A magyar kiadáshoz Bozóki András írt előszót, Demokrácián innen és túl – a populista kihívás címmel, ahol levezeti, hogy a 2008-as gazdasági válság után megkérdőjeleződött a neoliberális gazdaságpolitika értelme, beérett a globalizációkritikus mozgalmak kritikája. A 2010-es évek leggyakrabban használt politikai fogalmai pedig a populizmus és az illiberalizmus lettek. „A neoliberalizmus kritikája maga után vonta a liberalizmus kritikáját is, de ebből – néhány ország kivételével – nem a baloldal profitált, hanem a populista radikális jobboldali pártok és mozgalmak.” [...] A CEU egyetemi tanára szerint a populisták két dolgot tanultak meg: a többség nevében beszélni (de ez a többség már nem a sokszínű kisebbségek sokaságából állt össze, hanem egyetlen, etnikai „nemzettest” érdekeinek abszolutizálásából) és kormányozni, vagy legalábbis hatalmon maradni. [...]