2022. november 21., Bécs – A CEU kutatói által a Philosophical Transactions of the Royal Society B október 31-ei tematikus kiadásában (Thinking about possibilities: mechanisms, ontogeny, functions and phylogeny) megjelent tanulmány rámutat arra, hogy a babák már 14 hónapos korukban képesek spontán egyszerre többféle lehetőségről gondolkodni, amikor egy nem egyértelműen beazonosítható tárgyat látnak. A csecsemők pupillaátmérőjének rögzítésével Nicolò Cesana-Arlotti (Johns Hopkins Egyetem) Varga Bálint és Téglás Ernő (Közép-európai Egyetem) azt mérte, hogy mennyi mentális erőfeszítést jelent az alternatív hipotézisek kidolgozása. Az eredmények azt mutatják, hogy az alternatív lehetőségek elképzelésére és ezek feldolgozására való képességünk alapjai már nagyon korán jelen vannak, már csecsemőkorban is, mielőtt beszélni tudnánk.
Számos területen szükségünk van arra, hogy képesek legyünk elképzelni és összehasonlítani lehetőségeket, ez a művészetben és a tudományban, de a hétköznapi életben is kiemelten fontos. Ha például vacsorát rendelnénk, gyakran összehasonlítunk választási lehetőségeket (rendeljünk inkább steaket vagy sushit?), végiggondolunk alternatív elméleteket (ez a konyha vajon a nyers halról vagy a sült húsokról híres?) és ezek alapján be tudunk jósolni lehetséges kimeneteleket (ha a konyha arról ismert, hogy nagyon jó itt a friss hal, a vendégek többsége valószínűleg a sushit választaná). Az a képességünk, hogy több lehetőséget számításba vegyünk, nélkülözhetetlen tehát, amikor jövőbeli eseményekre készülünk vagy a legkedvezőbb döntést igyekszünk meghozni.
Annak ellenére, hogy milyen jelentős szerepet játszik ez az emberi kognícióban, nem tudjuk, honnan ered ez a képesség. Napjainkban a kognitív tudománnyal foglalkozó kutatók élénk vitát folytatnak arról, hogy szükségünk van-e nyelvre vagy a tapasztalatra ahhoz, hogy elképzeljünk lehetőségeket, vagy egy alapvető humán képességről van szó, ami korán megjelenik a fejlődésünk során. Egy lehetséges út a válaszhoz az lehet, ha megvizsgáljuk, hogy a csecsemők túl tudnak-e lépni az itt és moston és képesek-e jövőbeli lehetőségekről gondolkodni.
A résztvevő 10 és 14 hónaposok videóanimációkat láttak, amelyekben három egyforma tetejű tárgyat (egy bábut, egy elefántot és egy labdát) eltakart két ernyő. Az animációk kulcspillanatában az egyik tárgy felbukkant az ernyő mögül, de részleges takarásban maradt. Mivel a kilátszó rész minden tárgynál azonos volt, ezért a takarásban levő darabot nem mindig lehetett egyértelműen azonosítani. Ez a részlet a tárgyak kezdeti téri elrendezése alapján azonban változó számú lehetőséget rejtett magában: egyet az egyik feltételben (például a tárgy csak az elefánt lehetett) és kettőt a másikban (pl. a tárgy egyaránt lehet a labda vagy a bábu). A kutatók arra számítottak, hogy ahogy a felnőttek pupillájának átmérője egyenes arányban nő a munkamemóriájukban tárolt információ mennyiségével, úgy a csecsemők pupillamérete is együtt nő a lehetőségek számával, amit fejben tartanak a tárgy mibenlétével kapcsolatban. Azt találták, hogy a pupilla átmérője nagyobb volt több lehetőség esetén a 14 hónapos, de nem a 10 hónapos csecsemőknél. Ez az eredmény arra utal, hogy a babák kétértelmű eseményeket látva spontán alternatív lehetőségek reprezentálásával reagálnak.
Hivatkozás: Cesana-Arlotti N, Varga B, Téglás E. 2022 The pupillometry of the possible: an investigation of infants’ representation of alternative possibilities. Phil. Trans. R. Soc. B 377: 20210343. https://doi.org/10.1098/rstb.2021.0343
Bővebb információ a kutatás menetéről a csatolt dokumentumban található.
A KIKO Babylab a CEU Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpontja Bécsben. Azt vizsgálja, hogy a csecsemők és a kisgyermekek hogyan tanulják meg értelmezni, valamint megérteni a körülöttük lévő világot. A 3 hónapos és 8 éves kor közötti gyermekek számára tervezett tanulmányok játékokból és/vagy rövidfilmek megtekintéséből állnak.
