Ha igazán elkötelezettek vagyunk a nyílt társadalom iránt, meg kell vizsgálnunk az alapokat, mondta Ignatieff

February 22, 2017

Szembesülve az új nemzetközi helyzettel, amelyben veszélyek fenyegetik a nyílt társadalom értékeit és a liberális-demokratikus szabadságjogokat, kötelességünk megvizsgálni a nyílt társadalom alapvetéseit, és őszinte párbeszédbe kell bocsátkoznunk a kritikákkal, mondta a CEU elnök-rektora, Michael Ignatieff, január 17-én elhangzott előadásában, amelyet A nyílt társadalom újragondolása címet viselő projekt elindítása alkalmából tartott.

Ez az intellektuális feladatunk – őszinte párbeszédbe kell bocsátkoznunk a nyílt társadalom küldetésére vonatkozó kritikákkal, amelyeket ebben az országban és máshol megfogalmaztak”, mondta Ignatieff arra a küldetésre utalva, amelynek szolgálatában 25 évvel ezelőtt a CEU története is elkezdődött. „Tanulnunk kell a kritikákból, újra kell gondolnunk az alapokat.”

„A nyílt társadalom és új ellenségei” című előadásában a történész Ignatieff felvázolta a nyílt társadalom gondolatának intellektuális történetét. Az osztrák fasizmus elől menekülni kényszerülő filozófus, Karl Popper dolgozta ki az elméletet 1945-ben, így válaszolva a fasizmusra és totalitarizmusra, amelyek mindent átfogó ideológiájukkal utópisztikus világot ígértek. A nyílt társadalom másik forrása Hannah Arendt filozófus munkássága, aki szintén a totalitárius diktatúra elől menekült zsidóként. „Munkájában fontos motívum, hogy óvatossággal, szkepticizmussal kell kezelni, ha valaki a történelem segítségével akarja megjósolni a jövőt, és ezzel igazolja a kegyetlenségét”, mondta Ignatieff. Ugyancsak fontos pillérként mutatta be Isaiah Berlin munkásságát, aki az orosz totalitarizmus elől menekült 1958-ban, és aki elsősorban „A szabadság két koncepciója” című írásával járult hozzá az elmélethez.

„Az embernek joga van ahhoz, hogy megválassza a saját céljait, és azokat szolgálja, amennyire telik tőle, ne a társadalom határozza meg őket, és írja elő, hogy min kell munkálkodnia minden egyes tagjának”, hangsúlyozta Ignatieff, aki egyben az Isaiah Berlin: A Life (Isaiah Berlin élete) című, a New York-i Holt kiadónál megjelent könyv szerzője. „Ez a morális individualizmus állt a nyílt társadalom gondolatának középpontjában.”

A nyílt társadalom eredeti, „régi” ellenségei a totalitáriusok voltak, akik ellenezték az emberi jogokat és a parlamentáris demokráciát, s helyette egy mindent átfogó ideológiát támogattak, valamint a kommunista „társutasok”, akik szintén elítélték a nyílt társadalom által képviselt individualizmust, mondta.

A hidegháborús időszakban vezérelvként megjelenő nyílt társadalom elmélet támogatta a liberális demokratikus alkotmányosságot, a keynesi szabadpiaci gazdaságot, a tudományos kutatás szabadságát, s azt a meggyőződést, hogy próbára kell tenni az elméleteket, észben tartva, hogy a tudásunk véges. Az elemzett szerzők abban is hittek, hogy az Egyesült Államok által fenntartott liberális rendre van szükség, folytatta Ignatieff. Így előkészítették a terepet olyan jelentős történelmi események számára, mint például a dekolonizáció Afrikában és Ázsiában, az amerikai polgári jogi forradalom, a szexuális forradalom, a nemzetközi emberi jogok előtérbe kerülése a nyugati külpolitikában, a kelet-európai ellenzéki mozgalmak, majd a „neoliberális fordulat” Thatcherrel és Reagannel, mondta Ignatieff.

A nyílt társadalom újragondolása sorozat Michael Ignatieff előadásával indult. fotó: CEU / Tuba Zoltán
A nyílt társadalom újragondolása sorozat Michael Ignatieff előadásával indult. fotó: CEU / Tuba Zoltán

Kelet-Európába a 70-es években tért vissza az eredetileg ott megszületett gondolat, miután Soros György, a magyar származású amerikai bankár és humanista, Popper tanítványa, erre a világnézetre alapozta az ellenzéket segítő filantropikus tevékenyégét. Soros 1991-ben megalapította a CEU-t.

„Amennyiben a nyílt társadalomra alapuló változásmodellt keresünk, a modell nem készen kapott megoldás, és nem Nyugat-Európából származik, hanem Václav Haveltől, a Szolidaritástól, a Közép- és Kelet-Európai aktivistáktól, akik szembesültek azzal, hogy a rezsimeket nem lehet erőszakkal megdönteni, csak – ahogy Havel nevezte – az erőtlenek erejével, az alulról szerveződő tömegmozgalmakkal, mégpedig úgy, hogy rámutatnak a totalitárius államok morális legitimitásának hiányára”, vázolta Ignatieff. „A totalitárius, zárt rezsimek megfosztása morális legitimitásuktól a civil társadalom legfényesebb időszaka Kelet-Európában.”

A folyamat azzal akadt meg, hogy „a liberálisoknak számos polgári társadalomban nem sikerült olyan stabil politikai eszközöket létrehozniuk, amelyek segítségével a hatalmuk fenntartható és reprodukálható volna... Ez a kudarc készítette elő a terepet más politikai erők számára.”

Bár az Európai Unió megalakulása és terjeszkedése a nyílt társadalom és a liberális demokrácia vezérelvei szerint zajlott, „amint egy tagállam felvételt nyert, az ebbe az irányba ható motiváció meggyengült, és a populizmust elősegítő tendenciák erősödtek meg”, mondta Ignatieff. Ugyanebben az időben az Egyesült Államok fokozatosan elszakadt Európától az 1995-ös Daytoni Békeszerződés után, amely a volt Jugoszlávia területén dúló háborúk végét jelezte. Oroszország számára a nyílt társadalomra való áttérés „szörnyű tapasztalat” volt az 1990-es években. Nacionalista, populista ellenhatás lépett fel.

Nyugat-Európában a liberális centrizmus megbukott a válság vizsgáján”, mondta. „Gazdasági válság, egyre növekvő egyenlőtlenség, az alapvető biztonságot arcul csapó terrorizmus... ez mind hozzájárult a politikai centrum legitimitásának meggyengüléséhez.”

Popper kifejezésével élve új ellenségek, vagy ahogy Ignatieff szívesebben fogalmaz, új ellenfelek lépnek színre. Egypárti autokráciák, mint Oroszország és Kína, illiberális demokráciák, mint Magyar-, Lengyel- vagy Törökország, és demokratikus populisták, mint Marine Le Pen, Geert Wilders vagy Donald Trump jelentik az új alternatívákat.
„Mindenütt a szuverén állam logikájának visszatérését látni a nemzetközi kapcsolatokban, a nagyhatalmi politika visszatérését”, mondta Ignatieff. A belpolitikában „a liberális fékek és ellensúlyok elleni támadások, amelyek Kelet-Európában jelentek meg a populista többségi demokrácia megszilárdítására, most már Nyugat-Európa és az Egyesült Államok felé terjednek – amióta élek, most először.”

Fotó: CEU / Tuba Zoltán
Fotó: CEU / Tuba Zoltán

A nyílt társadalmat ért vádak többek között azt róják fel, hogy „antidemokratikus”, mivel a civil társadalmat külföldről és magánúton pénzelik, hogy felelős a neoliberális globalizációért, sérti a nemzetgazdasági szuverenitást, emellett „politikai korrektsége” elnyomja a többi véleményt, folytatta Ignatieff.

Mi lehet erre a válasz? A civil társadalom feladata az, hogy számon kérje a kormányzatokat, és megvédje a sebezhető kisebbségeket. Lehetséges, hogy a politikai korrektség szélsőséges mértéket öltött, eredeti célja azonban az volt, hogy védje a nemi vagy faji egyenjogúságot. A neoliberalizmust hiba a nyílt társadalommal azonosítani, amely legelterjedtebb formájában a keynesi gazdasági modellt támogatta.

„Ma is úgy érzem, hogy a nyitottság elvei szerint élni az egyik legnehezebb dolog, meghallani és figyelni a kétkedés belső hangját, ami a politikai ítélőképesség alapfeltétele”, mondta Ignatieff. „A nyílt társadalom nem a nyers morális individualizmus egyik formája. A nyíltság feltételei közösségiek.”

„A demokrácia pluralizmus nélkül nem lehet nyitott: Közép- és Kelet-Európában a pártok a mély emberi aggodalmakra, a tartozni vágyásra, az értelmes élet utáni vágyakozásra apellálnak. El kell ismernünk ezeket a félelmeket és aggodalmakat, de hangoztatnunk kell, hogy a világ szükségszerűen kiszámíthatatlan, de nem félünk ettől.

A nyílt társadalom újragondolása projekttel kapcsolatos cikkek, videók és események ezen a linken érhetők el.